Nincs nevem, vagyis nem emlékszem rá. Egyetlen dologra emlékszem: a szüleim holt testére és a keserves fájdalomra, amit akkor éreztem. A környező erdőket jártam és az arra járó katonákat, mind lelőttem. Épp egy ilyen eset után találkoztam Allal. Jól emlékszem arra az estére, még így 10 év elteltével is.

A tájat hó borította. Én a lelőtt katonák felett álltam. Szemeim érzelemmentesek, ridegek voltak. Arcomra ráfröccsent a vérük, de nem érdekelt. Lassan megfordultam, s megláttam előlépni a fák közül. Hosszú fekete kabátot viselt. Fehér haja, rövidre volt vágva. Arcán és karján különös tetoválások, béklyók rajzolódtak ki. Gúnyos mosolyra húzta a száját.

-  Kíváncsi voltam, ki ennyire vérszomjas. Életemben nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kisfiút fogok találni. Ki vagy fiú?

Nem válaszoltam, csak meredtem rá. Néhány perces méregetés után, óvatosan megráztam a fejem.

- Szóval nem emlékszel a nevedre. Ezek szerint szüleid sincsenek. –  Helyeslően bólintottam. – De beszédes vagy! Gyere velem – intett nekem és megfordult. A lábaim gondolkodás nélkül mozdultak, így követtem őt. – Yuki. Ez lesz a neved mostantól. – Szólalt meg egy rövid idő után.

 

Hat éves voltam, már akkor tudtam, hogy Al egy vámpír. Ugyan ki járna egy olyan helyen?

Mivel Al kötelezett, így középiskolába járok, de nincsenek barátaim.  Senkivel nem beszélek, sőt félnek tőlem és ez nem is baj.

Miután hazajövöm az iskolából, elvégzem a számomra már rutinná vált dolgokat. Vacsorát készítek, utána pedig leülök tanulni. Általában Al itthon szokott lenni, de ma valószínűleg dolgozni ment. Miután végezek minden teendővel, aludni megyek.

Al hajnali két órakor érkezik haza. Felriadok, ahogy becsapja az ajtót, nagyon ideges lehet. Kelletlenül kisétálok a nappaliba, ahol meglátom őt. Teli van sebekkel. Nagy sóhajjal az elsősegélyez dobozért nyúlok, hogy bekötözzem a sebeit. Ő a kanapén ül, én pedig előtte térdelve látom el a sérüléseit. Ahogy végzek, ránézek, szemei ködösek. Oldalra fordítom a fejem, majd felállok és a szobám felé veszem az irányt. Ilyenkor, mindig a szobámba küld, szóval meg sem várom a parancsát.

Ahogy belépek a szobámba, becsuknám az ajtót, de mögém lép és hátulról átölel. Szó nélkül tűröm. Egy idő után felfigyelek, hogy hevesebben szedi a levegőt.

- Al… valami bajod van?

- Nekem? Egyáltalán nincs.

Érzem, hogy mosolyra húzza a száját. Kezeit előre csúsztatja, végigsimítja a mellkasom, arcát pedig a nyakamba temeti. Egy apró csókot hint a nyakamra, amitől teljesen megremegek, de hamar fel is ébredek.

- Al. Mit… csinálsz?!

Válasz helyett újból belecsókol a nyakamba. Kirántom magam az öleléséből él hátrálok pár lépést. Szemei ködösen csillognak. Lábával becsukja az ajtót és lépdelni kezd felém. Teljesen megrémülök, így hátrálni kezdek, de hamar beleütközöm az ágyamba. A pillanatnyi figyelmetlenségemet kihasználva elém kerül, s vadul az ajkaira tapad. Meglepettségemben nyitva hagyom a szám, így utat törve a számba hatol. Nyelvével kényeztetni kezdi az enyém, amire egész testemen végigfut a remegés. A csípőmnél fogva magához húz. Beletúrok a hajába, ami az óta jócskán megnőtt, már a háta közepéig ér.

Ledönt az ágyra, és felém magasodik. Ködös szemeit az enyémbe fúrja. Elkapom róla a tekintetem, majd a szemem sarkából száját, arcát kezdem fixírozni. Ajkai egy kicsit szétnyílnak, így látni engedi a meghosszabbodott szemfogait. Nyelek egyet, amire kezét a pólóm aljára csúsztatja és elkezdi rólam lehúzni. Messzire dobja az ágytól.

 

- Sajnálom – súgja a fülembe. Belecsókol a nyakamba, majd érzem, ahogy éles fogait a nyakamba vájja. Felnyögök az érzéstől. Megfeszítem a hátam, ahogy aprókat kortyol a véremből. Mohó, de mégis óvatos. Elengedem magam és hagyom, hogy azt tegyen, amit akar. Derekánál átölelem, kezeimmel a hátán barangolok – már amennyire az anyag engedi.

Ahogy elemelkedik a nyakamtól, végignyal a száján, hogy az utolsó csepp se vesszen kárba. Megtörli a száját és elmosolyodik. Érzem, ahogy a vér az arcomba szökik a zavartól.

- Igazán ízletes vagy – suttogja. – Megengeded, hogy máshol is megkóstoljalak?

Halványan bólintok, amire rögtön az ajkamra tapad. Élvezettel csókolom vissza. Még érzem a vérem ízét a szájában. Öntudatlanul is lehámozom róla a kabátot és engedem, hogy lecsússzon mellettünk az ágy lábához. Belemosolyog a csókba és betérdel a lábam közé. Gondolom, most arra vár, hogy teljesen levetkőztessem. Nem is kell mondania. Remegő kezekkel az inge nyakához nyúlok és elkezdem kigombolni. Jót mosolyog az ügyetlenkedésemen, de végül megkönyörülve rajtam, leveszi magáról.

Most felettem magasodik, úgy, akár egy isten. Áhítattal figyelem kidolgozott testét, amit néhol egy-egy seb ékesít. Karjaimat felé nyújtva hívom le magamhoz. Rögtön teljesíti a néma kérésem és lehajol hozzám egy csókra. Élvezettel tépi a szám, amit nem tudok megállni sóhajok nélkül. Végül a levegőhiányom vet véget a csókunknak, de ő rögtön rá is tér a mellbimbómra. Óvatosan ráharap, szívogatja és morzsolja. Munkálkodását halk nyögésekkel jutalmazom.

- Nem vagy te egy kicsit mohó? – kérdezi, miközben végigsimít harcra kész férfiasságomon.

- Fogd be! – nyögöm hangosan a levegőbe. Felemelkedik hozzám és az ajkaimba suttog.

- Akarlak! – Közben végigsimít az oldalamon és merészen belemarkol a fenekembe.

- Akkor… mire vársz? – kérdem teljesen vörös arccal. Elsőre egy kicsit meglepődik, majd feljebb vezetve a kezét megfogja az alsónadrágom tetejét és lehúzza rólam. Újból végigsimít a fenekemen, majd belém vezeti az egyik ujját, majd a másikat is és mozgatni kezdi. Kéjesen felnyögök az érzéstől. Nyakát átkarolva, húzom magamhoz.

 

Amikor már elég tágnak érez, szinte lerángatja magáról a nadrágot. Széjjelebb nyitja a lábaim, majd belém vezeti magát. Hangosan felnyögök, és szinte belemélyesztem a hátába a körmöm. Lábaim a dereka köré kulcsolom, amire elkezd bennem mozogni.

Gúnyos mosoly húzódik az arcára. Soha, semmilyen érzelmet nem mutatok ki, ezért gondolom, élvezi, hogy neki sikerült, ilyet kiváltania belőlem. Ajkaira tapadok és harcba hívom. Szája minden pontját felfedezem, csak levegővételre szakadok el tőle.

Az élvezet tűzként perzseli a testem. Szorosabban kulcsolom dereka köré a lábam, hogy még jobban magamban érezhessem.

 

Megfeszítem a hátam és egy hangos nyögés kíséretében elélvezek. Nem sokkal később Al is követi a példám és belém élvez.

Zihálva dönt az ágyra. Izzadt homlokomhoz tapadnak hajam fekete tincsei, amit egy gyöngéd mosoly kíséretén kisimít az arcomból. A tarkójánál fogva lehúzom magamhoz egy érzéki csókra.

- Megtörtem a jeget.

- Csak szeretnéd! – mondom a szokásos arckifejezésemmel, majd mosoly húzódik a számra. – Csak egy kicsit.

Mellém fekszik, majd magunkra rántja a takarót. Fejem a mellkasának döntöm, majd egy halvány „szeretlek” sóhajtása után, jön a megváltó álom.

 

Súgó Még nincs hozzászólás.